A Playdogot két dolog jellemezte a legelejétől a közös munka során: profizmus és magabiztosság. Viki üde színfolt a kutyás trénerek között, ezt tapasztalatból mondom. Engedelmesség terén nehezen kezelhető, idő- és energiaigényes kutyát fogadtunk be, alig 6 hetesen, persze ezekről mit sem sejtve. Mikor tudatába kerültünk, hogy Oszkár nem lesz egy szobanövény, aki csendben és nyugodtan pihenget a szőnyegen, igyekeztünk alkalmazkodni az új szituációhoz, tudomásul venni a szeparációs stressz komoly problémáját és egyéb engedelmességi gondokat. Egy nagyobb kutyaiskolába jártunk sokáig, ahol igaz sok mindent tanultunk, több tanfolyamot és vizsgát is elvégeztünk, az együttélésnek a fajtából (beagle) és Oszkárnak a természetéből adódóan voltak ezek után is kritikus pontjai. Ekkor egy hasonló cipőben járó tanfolyamtársunk ajánlotta Vikit, aki segített neki a kemény diónak számító eseteknél.

​

Oszkár általános viselkedését boncolgattuk az első összeülős alkalmon, átbeszélve a gondokat (főleg ösztönkezelés, engedelmességi hiányosságok - pl. "elvitte az orra", földről felevés, behívás). Viki az első egy óra után elmondta, hogy mit gondol Oszkárról, mintha könyvből olvasta volna, olyan profin feltérképezte a kutyánkat azonnal. Minden óra hasznos, szigorú és teljes körű volt. Viki nagyon ügyel a részletekre, a mi és a kutya igényeire is egyszerre, és addig dolgozik egy gazdival, amíg elégedett nem lesz mindenki az eredménnyel. Ugyan nekünk a szociális viselkedéssel nem volt sok gondunk, tudom, hogy szakértője a témának, csiripelik a madarak mindenfelé. Ha valaki nem hisz nekem, találkozzon csak életében egyszer Ninjával, Viki mesterművével és hűséges társával...

Tiszta szívből ajánlom! Ha egyszer megadatik a lehetőség, hogy Oszkár mellé fogadjunk egy másik kölyköt, biztosan a 0. pillanattól a Playdogot fogom zaklatni.

​

Ui.: egy dolgot sajnálok csak, hogy nem vettem fel, ahogy Viki próbálja behibáztatni a kutyát, miközben misztikusan ismételgeti neki, hogy "kutyuuuuus". Mai napig felemlegetjük férjemmel.